Az ősember triviális életében, ide nem értve persze az életére törő vadállatokat, nem volt szükség fizetőeszközre, hiszen eleinket a családi kötelék kötötte össze. A család tagjai gyakorlatilag mindannyian képesek voltak az ismert szolgáltatási piac igényeinek lefedésére. A gyűjtögetés, vadászat és halászat nyújtotta eredményeik elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy ne taszajtsa le semmilyen feltörekvő élőlény őket az evolúciós lépcsőfok legmagasabb fokáról.
Ha nem tudod elvenni, adj érte valamit
Az idő és a fejlődés előre haladtával a családi, törzsi business kitermelt tehetségeket, akik birtokában voltak olyan tudásnak, melynek eredményére más törzsek tagjai is szemet vetettek és mivel az erőszak nem mindig vezetett eredményre kénytelenek voltak más megoldást találni. Az ötlet az volt mi lenne, ha a „specialista” kapna cserébe valamit. Kezdetben ezt konkrét csereszközökkel meg lehetett oldani, sőt egyes termékek kvázi mértékegységgé váltak, mint például a só. Aztán idővel szükségessé vált tartósabb és mondjuk a zsákoknál kevésbé terjedelmes eszközöket iktatni a kereskedelmi láncba.
Megjelent a pénz, persze kezdetben nem volt olyan csili-vili mint manapság, de tökéletesen megfelelt a célnak és ez kétezer egynéhány száz évig így is maradt.