Adataink hatalmas mennyisége és a tárolókapacitások növekedése lassan teljesen leváltja „a mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás” klasszikusát. A tároló eszközök gyártói természetesen a növekvő piaci igényekről beszélnek. Míg én, ha megkérdezem a gyerekemet, hogy mégis mi a csudáért fotóz le egy pillanatot annyiszor, hogy a képek folyamatosan lejátszva ütnék a legtöbb akciókamera fps-ét, csak annyit válaszol, hogy van helye bőven a memóriakártyán, majd később kiválogatja. ….Sose válogatja ki, marad ott és annyi példányban amennyi elkészült.

Az ember kényelmes, nem csak nagyobb lakást, autót szeretne, hanem minél több számjegyet a látni Gb felirat előtt a telefonján, pendrive-ján vagy a merevlemezén.

Forrás: https://www.kingston.com/en/flash/sd_cards/sda10

A cégek működése is alapjaiban változott meg.

Fejlődünk, kényelmesedünk

A XX. században az informatika a hosszú számítási feladatok embert próbáló és időt rabló, hosszútávon a fenék és a szék szimbiózisát eredményező terhének levetése céljából jött létre.

Majd kisidővel később, amikor már a számítógép tetejének a letörléséhez nem kellett létrára állni, megjelentek az irodai komputerek, lényegesen felgyorsítva az adminisztrációt és komoly csapást mérve az írószer iparágra.

A XXI. század elején pedig eljutottunk oda, hogy nincs se munka se magánélet információtechnológia nélkül és gyerekeink nemhogy megcímezni nem tudnak egy borítékot, már azt sem nagyon értik, hogy egy borítéknyi helyen hogyan férhet el olyan kevés adat!

A kalózok kincse ma már nem ládikában lenne hanem pendrive-on

Mára az üzleti környezet legértékesebb eleme az adat. Amiből rettenetes mennyiség keletkezik melynek nem csak tárolása, de védelme is komoly kihívás elé állítja a vállalkozásokat, azok méretétől függetlenül.

Forrás: http://gepsegszalon.hu/?tag=pendrive&paged=5

Az adatok tárolása már a mikro vállalkozások szintjén is erősen tagolt, hiszen egy egyszemélyes vállalkozás tulajdonosa is tárolja az adatait nemcsak a számítógépén, hanem a telefonján, felhőben, a weblapján stb.

Az adatokra tehát nemcsak a mennyiségük növekedése, hanem a tagoltságuk is jellemzővé vált.

A vállalkozások adatainak kezelésével kapcsolatos belső igény ezek megőrzése, például a mentések rendszerének kialakításával.

A kívülről generálódó „igény” ketté osztható.

A drága „t”

Egyrészt az adatainkra folyamatosan fenekedő rosszindulatú kódokkal szembeni, - különösen a napjainkban oly nagy „népszerűségnek” örvendő zsaroló vírusok esetében - védelmi vonalak kialakítása. Ez egy régóta tartó háború a vírusirtó és a vírus író között –  csak egy ’t’ a különbség mégis milliárd dollárok múlnak rajta.

Másrészt itt van nálunk Európában, a minden adatkezelő feje felett Damoklész kardjaként lebegő GDPR, az Unió jövőre életbelépő, általános adatvédelmi szabályzata, amely komoly bírsággal sújtja az Unió polgárainak adatait nem megfelelően kezelő szervezeteket.

Forrás: http://www.osd.ie/blog/gdpr-is-coming/

A vállalatok az adatkezelés kihívásaira olyan intelligens rendszerek beszerzésével reagálnak. Ezek a beruházások költségei lényegesen alacsonyabbak az elmaradásuk következményeként, - nagyvállalati környezetben - akár több százmilliós költséget is jelenthető kár- vagy bírság összegekhez képest. Költség-haszon elemzés alapján az sem elhanyagolható, hogy ezek az intelligens technológiák az adatok újszerű és hatékony elemzésével új üzleti értékeket is teremtenek tulajdonosaik számára.

’KoHa’