Ma már az a hétköznapi, hogy amit akarok, azt gyorsan megtalálom és megszerzem. Néhány év múlva pedig lehet, hogy már csak az ablakot kell kitárnom, hogy a szállító drón beröpüljön és a nappali asztalán landoljon a megrendelt bármivel.

Néhány éve, ha moziba mentünk, komoly tervezés előzte meg a kivitelezést. Mikorra érjek oda, hogy tudjak még jegyet venni, és persze a nélkülözhetetlen popcornért is sorba kellett állni, ami ugye kihagyhatatlan. Ma előveszem a telefont, kiválasztom a filmet, a helyet ahol ülni akarok és ki is fizetem azonnal, a moziban már csak át kell vennem a jegyet. (Sajnos a popcornos sor megmaradt.)

Ehhez a gyorsasághoz nagyon hamar hozzászoktunk.

 Izibe’, de rögtön

 Ma egy vállalkozástól megrendelői elvárják a gyorsaságot, a hatékony kiszolgálást.

 A piacon nem csak az ár versenyez, hanem a reagálási, kiszolgálási sebesség is.

Ez az igény a vállalkozások részéről is elvárás. Ma már egy cég vezetője nem fogadja el, hogy egy általa megrendelt szoftverre napokig kell várakoznia. Ugyanazt akarja, amit a tízéves gyermeke is megold a telefonjával, a kívánt alkalmazást letölteni, regisztrálni, kifizetni és használni – és mondjuk mindez ne tartson tovább, mint amennyi idő alatt ezt a mondatot leírtam.

 Az IT aranymetszése

 Persze ehhez a gyorsasághoz kellett az információtechnológia elképesztő fejlődése.

Ennek a fejlődésnek a tempóját írja le, az Intel egyik alapítójáról Gordon E. Moore-ról elnevezett törvény, miszerint az integrált áramkörök összetettsége körülbelül tizennyolc havonta megduplázódik. Azonban kiderült, hogy ez egy általános igazság, a fejlődés más területein is felfedezhető; például, hogy másfél évente megduplázódik a felfedezések száma is, vagy ha úgy tetszik,  

 ugyanannyi eredményhez feleannyi időre van szüksége a világnak.

forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011_0025_kor_3/ch11s03.html

Az információtechnológia ebben is húzóágazat.

Mirelit pingvin

A vállalkozások számára ez a fejlődés nagyon jól lemérhető például szerverstruktúrájukon. Először a munkaállomásokat kiszolgáló szerverek szinte csak annyiban különböztek a többi számítógéptől, hogy ritkán ült előtte valaki, és ez a valaki is olyan dolgokról beszélt, amit a többiek nem is nagyon értettek. Ők voltak az első rendszergazdák, akik a tudásukat többnyire nem is iskolarendszerű oktatásokon szerezték, hanem olyan közösségekben ahol mindenki szemüveges volt, fura ruhákban járt és görnyedt volt a háta.

forrás: linux_vs_windows kép: http://wonderfulengineering.com/download-45-awesome-linux-wallpapers/

Ja és viccesnek tartotta például az ilyen poénokat: 

 „- Miért biztos, hogy megbízhatóbb a Linux, mint a Windows?

 - ???
 - Mert befagyott ablakot már mindannyian láttunk, na de megfagyott pingvint?”

 Ez volt a számítástechnikának „... az a bizonyos hatvanas évek…” –e.

De az idillikus állapot – mert azért ez az volt, persze lehet, hogy az ősemberek is ezt gondolták a saját korukról – hamar véget ért. Ahogy a digitális világ megvetette a lábát gyakorlatilag mindenhol, hihetetlen fejlődése mellett, nélkülözhetetlenné vált.

Egyre több adatot akartunk tárolni és minél gyorsabban elérni. Ezt az igényt kiszolgáló szervereknek pedig egyre nagyobb teljesítményt kellett felmutatniuk.

Először elkezdtek szaporodni a szerverek, majd kellett egy helység a szervereknek, megjelentek a szerverszobák a tíz-tizenöt fős cégeknél, ami egyre nagyobb költséget jelentett.

forrás: http://www.citizentekk.com/guide-better-safer-server-room/

 Ez aztán meghozta a szerverparkok megjelenésének igényét, ahol először csak elhelyezték központi eszközeiket a cégek. Később már a parkoktól bérelték a gépeket, majd már csak adataikat tárolásáról kötöttek szerződést, a szolgáltató pedig biztosította az adatok biztonságos tárolását, elérhetőségét.

 „Jött egy felhő, mi leszállt közénk…”

Létrejött a felhő - igen imádom, nem lehet tőle elszakadni, nem lehet megkerülni, mindenhol ott van, szinte minden bejegyzésemben-, a virtuális hely ahova adatainkat küldhetjük és elérhetjük, sőt…

Kiderült, hogy ez a virtuális tér az adataink tárolásán túl arra is alkalmas, hogy virtuális szervereket hozzunk benne létre lefoglalva belőle a szükséges erőforrásokat. Ez egy nagyon rugalmas megoldás, csak annyit és addig veszünk igénybe ameddig és amennyire szükségünk van. Nagyon költséghatékony.

 Ezt az újdonságot - valószínű ezt is imádni fogom, tehát jegyezzük meg - konténerizációnak hívják, ami nagyon jó, mivel a konténeres áruszállítás technológiájának is ez a neve, így születhet egy két új favicc.

 Ez a megoldás felgyorsítja egy cég fejlesztési, üzemeltetési feladatait. Elég a weben keresnünk egy konténerizációs szolgáltatót, meghatározni az igényeinket, fizetnünk és 5… 4… 3... 2… 1 kész a szerverünk… Gyors és hatékony.

Minden gyorsan és bárhonnan elérhető, ami jó, hiszen ez az igény, mind a szolgáltató mind a felhasználó részéről. Azonban egy bárhonnan elérhető adat mindenki számára az, ezért az autentikáció még fontosabbá válik.

Mindenki olvasott már hihetetlennek tűnő statisztikákat arról hány felhasználó is használja a „password” szót vagy az 123456 számsort azonosítója jelszavaként.

Éppen ezért ennek a gyorsulásnak a velejárója, a biztonsági rendszerek átalakulása is, különösen az azonosító rendszerek, algoritmusok területén.

forrás: http://findbiometrics.com/singapore-government-turns-an-eye-towards-iris-scanning/

Hosszú távon a biometrikus azonosító rendszerek elterjedése hozhat némi nyugalmat, hiszen lényegesen nehezebb egy írisz mintával vagy tenyérlenyomattal azonosított felhasználót hamisítani, a rendszereket elérni szándékozó rosszindulatú próbálkozók számára.

’KoHa’