Szerző: Anurup K. T
Legutóbbi bejegyzésemben arról értekeztem, hogy az elmúlt tíz évben megfordult az adatok értéke és életkora közötti összefüggés. Ennek eredményeként az IT-stratégia megalkotóinak meg kellett kérdőjelezniük – és gyakran változtatniuk – azt a kényelmes előfeltevést, mely szerint a régi adatokat a gyors frontline alkalmazásokból lassúbb és olcsóbb tárolókra kell áthelyezni.
A sikeres adattárolási stratégia megalkotása őszintén szólva sohasem volt egyszerű feladat, de komplexitása mára minden eddiginél magasabb szintet ért el. A jövőt előre jelezni nem könnyű, ha pedig az adatok jövőbeni értékéről van szó, csak puszta találgatásra hagyatkozhatunk. Ezzel párhuzamosan folyamatosan bővül és egyre komplexebbé válik az elérhető tárolótechnológiák köre. Ahhoz, hogy megvalósítsuk a Fujitsu által a digitális üzletvitel alapjának tekintett adatvezérelt átalakulást, arra van szükség, hogy a sokféle tárolótechnológia közül pontosan ki tudjuk választani azt, amely megfelelő rugalmasságot, ellenállóképességet és értéket nyújt számunkra.
Tökéletes alkalmazkodás a környezethez
Legutóbb ismertettem a lehetőségek dzsungelét és azt, hogyan kínálja a Fujitsu a legjobb adattárolási technológiák kombinációját, azon belül hagyományos RAID-rendszereket és a modern megoldásokat, például szoftveralapú tárolókat (SDS) és hiperkonvergens infrastruktúrát (HCI) – az adatbiztonság érdekében mentéssel és archiválással kiegészítve.
E megoldások mindegyike egyedi, az adott körülményekhez igazodó tulajdonságokkal rendelkezik. A természeti hasonlatot kiterjesztve mindegyik lehetőséget egy-egy különálló fafajnak tekinthetjük. Ebben a blogbejegyzésben a hagyományos RAID-tárolókkal foglalkozom. A Fujitsu kínálatában ez a megoldás az adattárolás dzsungelének óriás mammutfenyője.
Ezek a pompás fenyők a világ legrégibb és legmagasabb fái közé tarotnak. Több mint 2000 évig élhetnek, magasságuk meghaladja a 90 métert. A mammutfenyőhöz hasonlóan a hagyományos RAID tárolók is folyamatosan fejlődnek, hogy egyszerre tudják támogatni a régi vállalati és a modern felhőnatív alkalmazásokat, miközben – a gyors üzleti növekedéshez szükséges vertikális és horizontális (scale-up és a scale-out) adattárolási igényekhez igazodva – óriás skálázhatósággal, zökkenőmentesen bővíthetők akár több száz petabájt kapacitásra.
Maga a „RAID” terminus nagy múltra tekint vissza – ha az óriás mammutfenyő léptékével nem is, de az IT-iparágéval mérve mindenképpen. David Patterson, Garth A. Gibson és Randy Katz használták először a kifejezést a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben, 1987-ben, azzal érvelve, hogy a személyi számítógépekhez fejlesztett olcsó meghajtók nagyobb teljesítmény elérésére képesek, mint az akkori idők legjobban teljesítő mainframe lemezmeghajtói. Lehet, hogy megbízhatóságban nem érnek fel velük, de a redundanciát is figyelembe véve egy ilyen tömb hibatűrése messze felülmúlja egyetlen nagyméretű különálló meghajtóét – állították.
A koncepció elterjedt, és ma a régi és modern felhőnatív alkalmazásokat egyaránt támogató RAID-tárolók számítanak az adatközponti infrastruktúra egyik alappillérének. Az eredeti formáció „olcsó lemezei” már nem felismerhetők – általában SSD flash meghajtókat használnak helyettük. Az egykor drága SSD-ket eleinte még teljesítménynövelő rétegként adták hozzá a HDD-khez, hibrid tömböket hozva létre ezzel. Ez a szemlélet még ma is sokféle forgatókönyvnél költséghatékonyan alkalmazható a kapacitás, az ár és a teljesítmény egyensúlyának megteremtéséhez. A technológia fejlődése és a költségcsökkenés nyomán aztán megjelentek a nagyvállalati kategóriájú all-flash tömbök (AFA). Normál esetben ma már ezeket használják nagy teljesítményű elsődleges tárolóként az optimális ár-teljesítmény arány eléréséhez. A legkomolyabb alkalmazásokhoz minimális késleltetéssel extrém teljesítményt nyújtó, új NVMe (non-volatile memory express) all-flash tárolók fejlődésével aztán ismét minden megváltozik.
Hibrid, all-flash vagy NVMe?
Mint általában, a sokféle választási lehetőség itt is megnehezíti a döntést. Alapos megfontolást és szakértelmet igényel annak kiválasztása, hogy a háromféle tömb közül melyiket érdemes használni az adott helyzetben.
Az előző bejegyzésemben említett egyik tájékoztató anyag (Choice in a Shifting Landscape – Dönteni a változó környezetben) ismerteti a Fujitsu szemléletét, és segít eligazodni az adattárolás dzsungelében. Megmutatja az üzleti csapat számára, hogyan válasszák ki és rangsorolják az egyes feladatok öt fő jellemzőjét. Az öt jellemző mindegyikét egy egytől négyig terjedő skálán pontozva, ez a módszertan összekapcsolja egymással az üzleti terület technikai és praktikus igényeit, és segít meghatározni a hibrid, az all-flash és az NVMe technológiák megfelelő egyensúlyát.
Érvek az NVMe mellett
A teljesítmény felméréséhez durva összehasonlítási alapot ad, ha tudjuk, hogy egy all-flash SSD legalább ötször gyorsabb, mint egy lemezmeghajtó, egy NVMe SSD pedig további ötször gyorsabb az all-flashnél. De az NVMe esetében nem a sebesség az egyetlen különbség. Ez a technológia szinte mindent megváltoztat különösen, ha a teljes adatútvonal NVMe-re épül. A masszív párhuzamosság és a több szál támogatása révén jobb erőforrás-hasznosítást tesz lehetővé, és potenciálisan a tárolóktól a szerverrétegbe helyezi át a szűk keresztmetszetet. Ultranagy sebességű csatlakozási felületei elsősorban a „dobozban” érvényesítik előnyeiket. Az NVMe over fabric (NVMe-oF) technológia ezt a képességet a teljes adatközpontra kiterjeszti, és nagyobb adatsorok kezelését, valamint nagyobb távolságot lefedő fürtök létrehozását teszi lehetővé – miközben változatlanul biztosít olyan fontos jellemzőket, mint a QoS-kezelés és a megfelelési szempontokat teljesítő, meghatározott adattárolási helyszínek használata.
Azt, hogy mikor érdemes NVMe technológiát alkalmazni, nem annyira egyértelmű. Tájékoztató anyagunk (Storage in the Era of NVMe – Adattárolás az NVMe korában) segítséget nyújt a helyes döntés meghozatalához.
Az adattárolási hatékonyság optimalizálása
A RAID-tároló és az óriás mammutfenyő hasonlata több szempontból is helytálló. A vörösfenyőkhöz hasonlóan a RAID-tárolók is segítenek csökkenteni a légkörben a CO2 mennyiségét. RAID használata esetén ötödére-tizedére csökkenthető a szükséges tárkapacitás a tömörítés és a deduplikáció segítségével, az all-flash tárolók pedig még nagyobb tárolósűrűséget és optimális kapacitást nyújtanak, ráadásul a mozgó alkatrészek hiánya miatt energiafogyasztásuk is alacsonyabb.
És ahogy az óriás mammutfenyő is számos egyéb növénynek és állatnak nyújt élőhelyet, a RAID-tárolók is jól alkalmazkodnak a különféle interfészekhez (SATA, SAS és NVMe).
Ha szeretne többet megtudni a Fujitsu RAID-adattárolási szemléletéről és körülnézni az adatvezérelt tárolók dzsungelében, kattintson ide.
